Kedves Eszter!
Január 26-án született a kislányom császármetszéssel. Ennek ellenére, még a kórházban beindulni látszott a tejem, viszont ott még nem bizonyult elégnek, így a kórházban hozzátápláltak tápszerrel, cumisüvegből.
29-én a hazaérkezés napján reggel 20g-ot sikerült szoptatnom, melyhez a kórházban gratuláltak, én pedig magabiztosan indultam hazafelé. Sajnos már az első éjszakát végig zokogta a kislányom, hajnalban már a cicimen is sírva fakadt. Másnap reggel első dolgunk volt, hogy tápszert vásároljunk, és kicsit hozzátápláljunk.
Aznap és másnap adtunk neki tápszert, viszont azóta egyszer sem. Mostanra teljesen elbizonytalanodtam, hogy kap-e elég tejet a babám. Sajnos a mérleggel való mérés, a baba mozgása miatt, nem megbízható, hiszen nem egyszer mértem már azt, az egyik ciciből való szoptatás után, hogy evett 40g-ot, a másik cici után, pedig 20 grammal kevesebbet. Azóta azzal próbálkozom, hogy minden etetés után fejek, ezzel fenntartva a tejelválasztást, és szaporítva a mennyiséget, de sajnos továbbra is kétségeim vannak. Naponta 3-5 kakis (híg, barnássárga) pelenkánk van, nem tudom, hogy mennyiben szokott pisi is lenni, külön pisis max. 2-3 szokott lenni. A baba súlya az elmúlt egy hét alatt, nem gyarapodott, és én is teljesen kimerültem, a mellbimbóim kisebesedtek, minden szoptatás vagy fejés nagy fájdalom, illetve, ahogy a babám sírva fakad, meg vagyok győződve róla, hogy azért sír, mert éhes.
Nem tudom, már mennyi időnként kéne és milyen pózban szoptatnom és fejnem, ezt mennyi ideig kéne, hogy csináljam? A nap minden másodpercében ezen gondolkodom, de egyszerűen csak arra jutok, hogy nem csinálom jól, és nem tudom, hogy kéne jól csinálni. Tudom, hogy figyelnem kéne a babám és a saját testem jeleit, de sajnos, ezeket úgy látszik nem ismerem fel. Még mindig azt gondolom, hogy szoptatni szeretném a babámat, de a hogyan kétségessége miatt gyorsan fogy a lelkesedésem. Kérem adjon tanácsot!
↧